Megpróbáljuk összefoglalni a 2013-ban bevezetésre kerülő két új adónem, a kisadózók tételes adója (“KATA”) és a kisvállalkozói adó (“KIVA”) tulajdonságait.
1.) KATA
A tételes adó választása a vállalkozások számára az adminisztráció jelentős egyszerűsödését jelenti.
Jelen tájékoztató az adónem legfontosabb, főként a bejelentkezéshez kapcsolódó
szabályait tartalmazza.
Az adóalanyiság választására jogosultak köre
– egyéni vállalkozó
– egyéni cég
– kizárólag magánszemély taggal rendelkező kkt.
– kizárólag magánszemély taggal rendelkező bt.
minősül, amely (aki) legalább egy magánszemélyt kisadózóként bejelent.
Nem választhatja a tételes adót az a vállalkozás, amelynek adószámát az adóhatóság
a bejelentést megelőző két éven belül jogerősen felfüggesztette vagy törölte.
Nem választható a tételes adó akkor sem, ha az adózó TEÁOR 2008 szerint
– 66.22 Biztosítási ügynöki, brókeri,
– 66.29 Biztosítás, nyugdíjalap egyéb kiegészítő,
– 68.20 Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése
besorolású tevékenységek folytatásából bevételt szerzett.
A Katv. alapján kisadózó a tételes adót jogszerűen választó egyéni vállalkozó esetében maga az egyéni
vállalkozó, egyéni cég esetén annak tagja, közkereseti és betéti társaság esetén
pedig a társaság kisadózóként bejelentett magánszemély tagja. A bejelentésben
nyilatkozni kell arról, hogy a kisadózó főállású kisadózónak minősül-e.
A kisadózó betéti társaság, illetve közkereseti társaság azokat a tagokat köteles bejelenteni kisadózóként, akik a cég tevékenységében bármilyen jogviszonyban részt vesznek (ideértve a személyes közreműködést, a vezetői tisztségviselői és a megbízási
jogviszonyt, de ide nem értve a munkaviszonyt). Amennyiben például egy betéti
társaság kültagja a társaság működésében nem veszt rész („csendestárs”), kisadózói
bejelentésére nem kerülhet sor.
A kisadózó vállalkozás tevékenységében a bt., kkt. kisadózóként be nem jelentett
tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre.
A bejelentett adatok, tények (a kisadózó személyi adatai illetve a főállási minőséggel
kapcsolatos nyilatkozat) megváltozását a kisadózó vállalkozás köteles az állami
adóhatósághoz a változást követő 15 napon belül bejelenteni.
Az adóalanyiság kezdete és a bejelentés időpontja
Az adóalanyiság a választás bejelentését követő hónap első napjával jön létre.
A már működő vállalkozásnak, aki 2013. január 1-jével a tételes adóra vonatkozó szabályok szerint kívánja teljesíteni az adókötelezettségeit, 2012. december 1-31. közötti időszakban be kell jelentkeznie a Katv. hatálya
alá.
Azon adózóknak, akik (amelyek) a 2012. adóévben az egyszerűsített vállalkozói
adó szabályai szerint adóztak, és 2013. január 1-jével a tételes adó alanyaivá
szeretnének válni, 2012. december 1-je és december 20-a között ki kell jelentkezniük
az eva hatálya alól.
A bejelentkezés módja
a) 2012-ben az okmányirodai és a cégbírósági nyilvántartásba vételi kérelemmel
egyidejűleg kérelmüket előterjesztők (tevékenységüket év közben kezdők) esetében
a nyilatkozat adatai elektronikus úton – az ún. egyablakos rendszeren keresztül
– érkeznek meg az állami adóhatósághoz;
b) a közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelentkező, Szja tv. 3. § 17.
pontja szerinti egyéni vállalkozók a ’T101 jelű adatlapot (az egyéni vállalkozói nyilvántartásban nem szereplő, de az Szja
tv. említett pontja szerint egyéni vállalkozónak minősülő adózók, pl. ügyvéd)
használhatják;
c) a T101E bejelentő lapot a már működő, egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő
egyéni vállalkozók nyújtják be;
d) a már működő kkt., bt., egyéni cég a ’T201T jelű adatlap útján, kizárólag változás-bejelentés keretében jelentkezhet be.
A felsorolt nyomtatványok várhatóan 2012. december 1-jétől lesznek alkalmasak a fenti bejelentés megtételére, mivel a bejelentkezésre vonatkozó rendelkezések az említett napon lépnek hatályba.
A bejelentés végrehajtható okiratnak minősül. Az állami adóhatóság a kisadózó
vállalkozások tételes adófizetési kötelezettségét a végrehajtható okirat alapján
tartja nyilván.
Az állami adóhatóság tájékoztatót küld a nyilvántartásba vételről és az adókötelezettség
teljesítésével kapcsolatos fontosabb tudnivalókról az adózók számára.
Az adó mértéke és megfizetésének határideje
A kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után havi 50 ezer, a főállásúnak nem minősülő kisadózó után havi 25 ezer forint tételes adót fizet a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig (bevallási kötelezettség nincs).
Főállású kisadózónak az a kisadózó minősül, aki
a) a tárgyhóban nem áll folyamatosan legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó
munkaviszonyban, és
b) nem minősül a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak vagy a szociális
biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek
alapján külföldön biztosított személynek, továbbá aki nem minősül a kétoldalú
szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak.
Ha tehát kisadózó a tárgyhónap bármelyik napján főállású kisadózónak minősül,
a fizetendő tételes adó mértéke 50 ezer forint.
Amennyiben a kisadózó vállalkozás több kisadózót jelent be, a tételes adót minden személy után külön-külön kell megfizetni.
A bejelentett kisadózók után a bejelentés hatálya alatt – bizonyos kivételekkel
(pl. a hónap teljes időtartamában táppénzen van) – minden megkezdett naptári hónapra a tételes adó egészét meg kell fizetni.
Ha az adózó a naptári év egészében kisadózó vállalkozásnak minősül, a naptári évben elért bevételének a 6 millió forintot meghaladó része után 40 százalékos mértékű adót fizet (a Katv. bizonyos esetekben a bevételi értékhatár időarányos számítását
írja elő).
A százalékos mértékű adót bevallani és megfizetni az adóévet követő év február
25-ig – illetve az adóalanyiság megszűnése esetén a megszűnéstől számított 30. napig
– kell.
Bizonylatolás, nyilatkozatok, adatszolgáltatás
A kisadózó vállalkozásnak bevételi nyilvántartást kell vezetnie, nem tartozik
a számviteli törvény hatálya alá. Az adózónak valamennyi bizonylatát a kiállítás
adóévét követő 5. naptári év végéig meg kell őriznie. A kisadózónak az általa
kibocsátott számlán fel kell tüntetnie, hogy „Kisadózó”, ellenkező esetben mulasztási
bírsággal sújtható.
Az adózónak az adóévi árbevétel nagyságáról az adóévet követően február 25-ig – az adóalanyiság megszűnése esetén a megszűnéstől számított 30. napig – kell
számot adnia a 13KATA nyomtatványon. Ezen túlmenően ezen nyomtatványon kell bevallania a 40 százalékos
adót, valamint e nyomtatványon kell adatot szolgáltatnia abban az esetben, ha
bármely más adóalanynak (ide nem értve az egyéni vállalkozónak minősülő magánszemélyt)
éves szinten együttesen 1 millió forintot meghaladó értékű számlát bocsátott ki.
A ’08-as bevallásban adatszolgáltatásra lesz kötelezett az az adózó – ide nem értve az egyéni
vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt illetve a kisadózó vállalkozásokat –
az adóévet követően, aki (amely) a kisadózó vállalkozás számláját befogadta abban
az esetben, ha éves szinten 1 millió forintot meghaladó ellenértéket fizetett
ki részére.
A kisadózó vállalkozások tételes adója által kiváltott közterhek
A kisadózó vállalkozások tételes adóját jogszerűen választó kisadózó vállalkozások
és kisadózók mentesülnek az alábbi közterhekkel kapcsolatos adókötelezettségek
alól:
a) vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy
átalányadó,
b) társasági adó,
c) a személyi jövedelemadó, járulékok és a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulás,
d) szociális hozzájárulási adó és a 10, illetve 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás.
A kisadózó vállalkozás nem mentesül a kisadózónak nem minősülő személyek (pl.
munkavállalók) részére juttatott jövedelmek után teljesítendő adókötelezettségek
alól.
[Nemzeti Adó-és Vámhivatal Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály]
2.) KIVA
Ez az adónem ugyan szélesebb körben használható, mint a tételes adó, viszont jóval szerényebb kedvezményeket nyújt a vállalkozás számára, hiszen az eddigi
- éves „cash flow alapú nyereség”* után fizetendő 10% társasági adó valamint a bérek után fizetendő 27+1,5%-os szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás helyett
- az éves pénzforgalmi alapon számolt „nyereség”, valamint a személyi jellegű kifizetések (pontosan még nem derül ki a törvényből, hogy ez alatt milyen juttatásokat kell érteni) után kell 16%-os adót fizetni,
- ráadásul a 16%-os adó alapját növeli a már felvett hitel visszafizetése (igaz csökkenti az új hitel felvétele), a jegyzett tőke leszállítása (igaz, a növelése meg csökkenti az adóalapot), és még egy sor korrekciós tényező, köztük jónéhány olyan, amelyet pusztán az adózási mód lecserélése vált ki (például az elhatárolt veszteség és az értékcsökkenési költség adóvonzatának részleges vagy teljes eltűnése).
Minden egyéb közteher tekintetében a kisvállalkozói adózást választó vállalkozást ugyanazok a fizetendők terhelik, mint eddig.
A fentiek miatt ezt az adózási módot kifejezetten csak azoknak a cégeknek ajánljuk, akik valamilyen okból kifolyólag nem választhatják a tételes kisadózást (pl. KFT-k), és jellemzően kis nyereséggel és nagy személyi (bér) jellegű kifizetésekkel rendelkeznek, valamint nincsenek fennálló hiteleik, felhasználható elhatárolt veszteségeik.
*Nagy vonalakban két fő dologban tér el a „Cash flow típusú eredmény” az eddig megszokott számviteli eredménytől:- egyrészt, hogy a pénzügyileg meg nem térült vevőszámláink után nem adózunk (csökkentik az adóalapot), de cserébe a kifizetetlen szállítói számlánk után viszont adózunk (növelik az adóalapot),- másrészt a tárgyévi beruházásokra kiadott összegek is csökkentik az adóalapot (mintha egyből el lehetne őket számolni költségként), cserébe viszont az előző évek beruházásainak aktuális amortizációs költsége nem fogja csökkenteni az adóalapunkat (mint ahogy eddig ezt megszoktuk). A törvény úgy fogalmaz, hogy az év eleji és év végi pénzkészlet közti különbözet lesz az adó alapja, de ez gyakorlatilag egyenértékű a fenti meghatározással. A pénzkészlettel való trükközések kiskapuit próbálták lezárni (pl. elszámolási előleg, stb.).
